Blue szereti Alphát

Rettentő sebességekkel hozom a frisst, még ropog! ÉS bezony senki nem várta volna, hogy Jurassic World fici lesz, a legkevésbé pedig, hogy egy pov!raptor példány. Igen, ez egy raptor, aki E/3-ban beszél önmagáról.
Évi, ezt most neked küldöm.

Hirtelen fény van. Blue kitöri a sötétséget, és világos van. Egyre több és több, és aztán Blue már fél, hogy túl sok lesz belőle.

Meglátja azt A Másikat. Sokkal nagyobb, ő pici és gyenge, és az A Másik furcsán vicsorít rá. A fogait csattogtatja. Blue vissza akar rá kiabálni, de a hangja, amit sosem használt még, gyenge és halk. A Másik pedig még jobban vicsorít rá (Blue később tudja csak meg, hogy ez az ő boldog hangja).

De Blue nem fél, mert látja A Másik szemében, hogy ő Alpha.

Később Blue megtanulja, hogy ő más. Echo is más, Delta is és Charlie is, mások mint Alpha.

Alpha a falkával van, de nem falka, ő valami egészen más, és a szaga is olyan furcsa. A falka nem hallgat rá, csak morognak, de Blue már érti, hogy ez így nem jó. Belecsíp Echoba, mert támadni akar, Echo pedig visszakap. A falka még fiatal.

Alpha nem érti, mi történik, nem érti azt sem, ha Blue kiabál vele. Most még itt van a falkával.

Mikor Blue belecsíp Alpha kezébe, akkor sokan rohannak feléjük. Blue sikít rájuk, de ők meg csak jönnek, ezért a falka megindul. Blue is szalad, meg az emberek is – ők a másik irányba. Blue most örül, fut utánuk, mindenki sikít – Blue is. Echo és Cahrlie a nyomában vannak, ők is boldogok, de Alpha sehol nincs. A kenel rácsajtaja hirtelen csapódik, és Blue majdnem nekimegy.

Alpha amögött áll, és dühös.

Blue ezt nem érti. Vajon Alpha és a társai miért nem szeretnek játszani?

Legközelebb Alpha már nincs közöttük, ott van fent a magasban. Ételt dobál lefelé. Kiabál. És Blue érti, mikor azt mondja, „nem!”, meg hogy „várj!” és „indulj!”.

Aztán Alpha utasítja őket, hogy „futás!”, de amikor mindenki elrohan, Blue marad. Morog egy darabig, hangosabban, aztán meg már kiabálnia kell, de Alpha is kiabál vele.

„Hagyd ezt a szart, Blue! Érted, amit mondok, ne játszd az eszed!” Aztán a kezével megint ráklikkel, ahogy mindig.

Blue érti. Alpha nem érti.

„Gyere le!” Ezt kiáltja neki Blue. De Alpha a hídon marad.

Néha lejön a nőstény, amelyiket Claire-nek hívják. Nem jön sosem közel, de Blue nem is akarja, mert büdös a szaga. Érzi rajta, hogy fél, mikor Blue rásziszeg, és nem érti, Alpha miért szidja le ezért Blue-t. Alpha nem érzi, mennyire bűzlik?

Alphának Claire nőstény szaga van. Lejön egészen a kenel kapujához, és eláraszt vele mindent. Nem jön be a kenelbe, de ez így jó, mert most Blue dühös.

Nekiugrik a rácsnak, Alpha meg kiabál, „Blue! Állj le!” És akkor Blue dühe csak egy sikítás lesz, a földet is kaparja a lábával, és amikor ő dühös, a falka is dühös. Ezt Alpha megérzi – de Blue azt akarja, hogy féljen, hogy fusson előlük, most nem akar játszani, most csak azt akarja, hogy Alpha meneküljön.

Blue-t és a falkát befogják. Odakint vannak a kenelen túl, vasba zárják őket, Blue hiába sziszeg, kiabálni pedig nem tud, a szája nem nyílik. Morog, de nem figyelnek rá.

„Nyugalom!”. Ezt mondja Alpha, és Blue nem biztos benne, hogy érti, mit jelent. Fújtat rá, és érzi, hogy Alpha keze a fején van. Ettől Blue más lesz, megnyugszik, és most csak Alphát látja. Megint érzi a szagát.

„Jó kislány!”

Blue már felnőtt. Már sok mindent megtanult; a vezényszavakat, kordában tartani a falkát, és hogy ők mások, mint Alpha. Ez összezavarja Blue-t. Az ő szaga más, mint a falkáé, de a tekintete ugyan olyan.

Blue tudja azt is, hogy a falka szereti Alphát, és Alpha szereti a falkát, Alpha és a falka összetartozik.

Mikor Alpha a kenel kerítéséhez megy, Blue mindig odafut hozzá, mindig várja, hogy a kerítés zúgjon és kinyíljon, de sosem teszi. Blue vár. Várja Alphát.

Mert Blue szereti Alphát.

És néha, csak nagyon néha Blue szeretné Alphát a ketrecben látni, futni akar vele (utána), és belecsípi (belemarni).

Mert Blue szereti Alphát.

És Alphának jó szaga van! Egészen olyan, mint az ételé.